étegyháza Békés megye délkeleti részén fekvő nagyközség, a legnagyobb magyarországi román nemzetiségű település: lakóinak mintegy 30 százaléka vallja magát románnak. A térség már az Árpád-kor után benépesült, az első írásos emlék 1412-ben szól először Kétegyházáról, amelyben Fövélyesi Siket Elek a falu egy részét adományként megkapja. Később Maróthy János macsói bán tulajdona révén a Gyulai Váruradalom részévé vált. A török időkben a falu Zaránd vármegyéhez tartozott, majd a Gyulai Vár fennhatósága alá került, s 1686-ban a tatárok elpusztították.
Kétnyelvű helységnévtábla
Ortodox Templom
A kopár üres puszta 1723-ban Lővenburg János Jakab békés megyei főispán tulajdonába került, aki hamarosan bánáti románokat telepített e területre. A közösség templomokat épített, 1779-ben a jelenlegi román Ortodox Templomot, amelyet egy mesterséges magaslatra emeltek. 1742-ben a Andrássyak tulajdonába került községben kastélyt, majd 1749-ben Római Katolikus Templomot építettek. Kétegyháza a Gyulavári Uradalom központja lett.
Római Katolikus Templom
A falu a XIX. század elejétől az Almásy-család birtokába kerül, akik 1804 után a település népességének egyharmadát kitevő magyar lakosságot telepítettek a faluba. 1800-1812 közötti mértani falurendezés során alakult ki a község mai arculatát meghatározó széles, hosszú, valamint a merőlegesen keresztező utcák rendje.
Az 1848-49-es forradalmak idején a parasztmozgalmak egyik fészke a település, majd a huszadik század eleji agrárvillongások színhelye. Az első világháborút követően román csapatok, majd a második világháborúban a német és szovjet csapatok harcoltak itt.
Az Almásy grófok egykori romantikus stílusú parkkal övezett kastélyában 1952-ben indult meg a középiskolai oktatás: a szakmunkásképzés során egyidejűleg több, mint kétszázan sajátítják el a mezőgazdasági gépismereteket, képzik a gazdaasszonyokat, a leendő falusi vendéglátókat, az iskola erdélyi vendégtanulókat is fogadott. Az itt működő FVM Aszk Szakközépiskola és Kollégium, mint ahogy nevében is benne van a Földművelésügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozik. A tanintézmény kiválóan alkalmas konferenciák, rendezvények megrendezésére: középiskolai kollégiumában szállodai körülmények fogadják a messziről érkezőt. Az iskolához hatszáz fős étkező tartozik, amelynek konyhája a mai követelményeknek megfelelően szolgálja ki nemcsak az iskolát, hanem a község intézményeit is.
A kastélypark területén található a Gépfejlődéstörténeti Gyűjtemény működő mezőgazdasági gépekkel. A másik nagy jelentőségű művelődési érték a Kétegyházi Román Tájház. A településen magyar és román általános iskola és óvoda működik. A magyar általános iskola 1997-től Márki Sándor történész nevét viseli. A mezőgazdasági jellegű nagyközség közművesítése folyamatosan épül, a falu 2006. évtől napjainkig ugársszerűen fejlődik.
Immár több éve nagy sikerrel rendezik meg településen nyaranta a Kétegyházi Kulturális Napok rendezvénysorozatot, amelyet 2007 nyarától Pogácsa Fesztiválnak neveznek. A falu hírnevéhez azonban egy másik rendezvény is hozzájárult: Országos Gasztronómiai Fesztivál, ami ezideáig 3 alkalommal volt megrendezve. A helyi vadásztársaság külföldi vadászokat is fogad, a közeli Steigerwald Lovasiskola és Tanyamúzeum elsősorban német és osztrák vendégeket csábít.
Településünk megközelítése
Kétegyháza Magyarország délkeleti részén található, a Viharsarokban. Békés megyében a megyeszékhelytől Békéscsabától 18 km-re, Gyula városától 15 km-re. Megközelíthető Budapest felől az M5 autópályán Kecskemétig, majd a 44-es főúton haladva Békéscsabáig. Szeged - Orosháza felől a 47-es főúton szintén Békéscsabáig. Településünk a Budapest - Bukarest nemzetközi vasútvonal mentén fekszik, így vonattal is kényelmesen és könnyel eljuthat hozzánk.
Településünk címere
Kétegyháza címerének megalkotásánál döntő mozzanat, hogy a település első pecsétje, ill. korunkra maradt címerábrázolása a Löwenburg családnak a címerét tükrözteti. Ezért Kétegyházának a címerét összetett pajzs alakjában képzeljük el.
Az öregpajzs vörös alapon aranyszalagokkal haránt négyelt, az egyes mezőkben pedig a következő ábrák vannak. A pajzsfő mezejében egy hétágú bárói aranykoronát látunk, amelynek az abroncsa bíbor (zafír és rubin) kövekkel ékes, gyöngyei pedig kékek. A jobb oldali mezőben egy arany latin keresztet, a bal oldali mezőben pedig egy arany, három ívben végződő díszes körmeneti keresztet látunk, amely a románságnál használatos keresztre emlékeztet.
A csücskös talpú öregpajzs pajzstalpában egy aranypogácsát látunk lebegni, amely a település XVIII. századi betelepítésének történetére emlékeztet és a hitvilágra, amelynek rendkívül nagy szerepe volt a megtelepedésben.
A boglárpajzs voltaképpen a Löwenburgok címeréből kiemelt oroszlán. A csücskös talpú reneszánsz pajzs kék mezejének zöld udvarán egy fegyverzett (vörös nyelvű és karmú) aranyoroszlán lép, fordul és néz jobbra. A jobb mancsában egy aranymarkolatú, ezüstpengéjű szablyát tart. Az oroszlán farka - eltérően a heraldikai oroszlánoktól - egy bojtban végződik.
Az öregpajzson arany falkorona helyezkedik el, amely két végénél éri a pajzsot, hét bástyáján lőréssel van ellátva, ezek a korona ágait helyettesítik.
A kétegyházi címer alatt egy kétszer hajtott aranyszalag található, amelynek a heraldikai jobb oldali felirata KÉTEGYHÁZA, a bal oldalon pedig a felirat ugyanennek a településnek a román elnevezését tartalmazza.